Oktatás

Ma a parlamenti közvetítésben felmerült, hogy az érettségin miért csak 3.5 körüli az átlag.
Egyrészt számomra semmit sem mond a 3.5, mert az nem feltétlen jellemzi a tudásszintet.
A követelmények csökkentésével, növelésésvel is lehet változtatni. KövetkezÅ‘ problémém, hogy tendenciákat kell figyelni legalább 10 évre visszamenÅ‘leg, idÅ‘beli alakulást, grafikonokat. Ezt szinte mindenhol elspórolják, csak azt mondják, hogy ennyi millió, vagy annyi milliárd…
Figyelembe kéne venni az érettségizettek számát, a rendszert, hogy alakult a tananyag az egyes országohoz és a tudományos felfedezésekhez a tudományok fejlődéséhez képest.
Egy másik dolog ami kicsit furcsa, és már trendnek tűnik amerikában, hogy az emberek nem értik mit is jelent az átlag. Illúziójuk van egy kicsit, mindenki azt szeretné ha a gyermeke átlagon felüli lenne mindenben, és amikor kiderül, hogy ez nincs így azt nem fogadják el. Ez a eset is erre emlékeztetett egy kicsit. Mit is jelent a 3-as osztályzat, “közepes”. Nálam a közepes az valahol az átlag, mint számtani közép fogalmát juttatja eszembe. Akkor miért is probléma hogy a közepes és a jó közötti az átlag? Minek kéne lennie?
Az emberek és a gyerekek sem egyformák, vannak akik ebben, vannak akik abban jóbbak a többieknél. Az osztályzás valahol a differenciálás eszköze. Tudom, hogy mindenki jelest szeretne, de akkor mi értelme az egésznek ha mindenki 5-ost kap. FÅ‘leg hogy az érettségi mégiscsak az éretté, nagykorúvá, felnÅ‘tté vállás küszöbén található. Mégis mikor mondjuk meg a gyereknek hogy hol is helyezkedik el a többiekhez képest. A munkáltatók mi alapján válasszanak majd….

Igazából ez az egész egy kicsit műbalhénak tűnik. Az igazi probléma ennél sokkal méllyebben van. Szeretném látni, hogy leül a szakma a politikával és kidolgoznak legalább 90%-os egyetértéssel egy minimum 12 éves stratégiai tervet az oktatásban. Ennél rövidebb idő alatt nem mérhető, és tervezésnél is fontos, hogy általánoos iskolától középiskoláig ne változtatgassák a rendszert 4 évente.
Persze a gazdaság más területein is szükség lenne egy irányra ami kijelölné Magyarország jövÅ‘jét. Az sem állapot, hgy éente, sÅ‘t egy éven belül többszök módosítják az adózás rendszerét, ellehetetlenítve a tervezést. Egyébként is a gyors profit és ehhez igazodó adórendszerben nehezen jönnek létre lassan megtérülÅ‘ beruházások, mint például villamos erÅ‘művek, zöld energia. Vannak dolgok amiket igazán csak az állam, vagy több állam tud létrehozni. Mijen jó volna ha tisztáb lenne e levegÅ‘, egészségesebbek lennének az emberek… amit elÅ‘segítene a környezetbarát fejlesztések amik csak az anyagi oldalát nézve nem térülne meg 5 éven belül…
Na vissza az oktatáshoz, szerintem a médiatörvény-t is módosítani kellene. Régebben voltak jó oktató műsorok, mint például a Repeta. Azóta a csatorna választék jelentÅ‘sen bÅ‘vült, de nem hogy részaraányosan nem nÅ‘tt az ilyen jellegÅ‘ műsorok száma, hanem megszűntek. Egyik ötletem: be lehetne vezetni, hogy 5-tÅ‘l 7-ig minden csatornán csak kotató műsorok mehetnének. Persze ezek drágábbak mint sok agyatlan műsor. Az isz szomorú, hogy az ismeretterjesztÅ‘ csatornáknak nincs földi sugárzású változata, és kábeltévén sosem találhatók meg az alap csomagokban, csak a drágábbakban…
Nem lehet csak a médiát okolni, ha a társadalomban nincs meg a tudás erkölcsi megbecsülése. Az azért nem tejesen igaz, hogy a szolgáltatók azt adják amire a nézőknek igényük van, de van benne valami. Az igazi célkitűzésüket a még nézhető és olcsó jobban jellemezheti. Sok mindenre vssza lehet vezetni, de sajnos a szorgalmas munka, tanulás nincs megbecsülve. A tanárképzőre nem a legjobbak jelentkeznek, innentől sem a szülők sem a tanulők nem néznek fel rájuk, nem ők a példaképeik.
A TV-ben tanulmányi versenyekről, tudományos diákköri munkákról szinte szó sem esik. Helyette korrupcsiós botrányok, csalók álnak a reflektorfényben. És az az ifjú aki ezen nevelkedik nehezen választ jó mintaképet. Az egyik legbühítőbb a BKV 100 milliós végkielégítési botránya. Egy havi 100 ezer forintos keresetű 100 évig kellene hogy ezért dolgozzon. Nem csoda ha nem a nehéz tanulást és kemény munkát választják a fiatalok. Ilyen dotrányokkal tehetséges fiatalok generációit lehet elveszíeni a társadalmila hasznos munkavágzésből.

A munka becsülete vs. adó

Többek, sőt valószínűleg mindenki által elfogadott, hogy az ország morális, erkölcsi válságban van.

Ennek sok oka és következménye van. Hogy melyik mi, az ok-okozat összefüggés megállapítása nem olyan egyszerű. A megoldás pedig gordiuszi csomónak látszik.

Sok baj van, hogy lopnak, tisztességtelen jövedelmekre tesznek szert a vezetÅ‘ink (politikusok, BKV, MÁV, pénzügyi szektor, bankok, brókerek, egyéb gazdasági szervezetek, közalkalmazotti korrupció… ). A munka becsülete ma már rossz viccnek számít. A becsületes munkával történÅ‘ meggazdagodás lehetetlennek látszik. A becsületes munkával jövedelmet szerzÅ‘t kiröhögik, sajnálják, de csak ritkán tisztelik.

A tanárok (akik a jövő nemzedékét oktatják) nincsenek megbecsülve, nem tisztelik őket, a gyerekeknek néha több joguk van mint a tanároknak. Ez persze kölcsönös, hisz ma nem a legjobb tanulók mennek tanároknak, így gyakran nehéz felnézni rájuk, mint követendő példára.

A cigány kérdést bele se keverem, megvan az utálat alapja, nekem személyes gyerekkori elfogulatlan tapasztalataim vannak a kérdésről, viszont vannak rendes emberek köztük is akik inkább dolgoz(ná)nak mint hogy kéregessenek, lopjanak. Sokszor még bennük is nagyobb a becsület mint vezető politikusainkban. A másik, hogy van egy olyan érzésem, hogy ez a helyzet mesterségesen felfújt, uszított, az emberek, társadalom megosztására irányul, a könnyebb befolyásolás érdekében (oszd meg és uralkodj), szándékos figyelemelterelés a valódi problémákról.

Szóval sok a probléma, amiről beszélnek is az emberek, viszont van egy ami szerintem fontosabb, és gyors korrekciót kíván. Mivel úgy tűnik sok problémának ez lehet az oka (de lehet hogy valami mélyebbnek a következménye). Ez pedig az adórendszerünk, bürokratikus törvényeink.

Az adórendszerünk rendkívül mohó, és (emiatt) sokrétű, bonyolult, már-már átláthatatlan (szakértÅ‘k száméra is). Az hogy se én, se a könyvelÅ‘m nem tudja kiszámítani azt a nettó bevételt amit az APEH hoz ki nekem az már siralmasból komikusba megy át. Az az összeg amit Å‘k hoztak ki nekünk semmilyen kombinációban nem jön ki (és nagy a valószínűsége, hogy nem mi tévedünk). Pedig ez nem a Higgs bozon után folytatott részecskefizikai kutatás, csak egyszerű négy műveletes matematika. Össze se tudom számolni egy kezemen hány fajta adó van (áfa, jövedelemadó, iparűzési adó, jövedéki adó, különadó, vállalkozói adó, eva, osztalék adó, kamat adó…) az egyéb járulékok meg ez után jönnek, amik szintén az elvonás részét képezik. Arról nem is beszélve, hogy a járulékoknak is kifizetjük az adóját, az áfát adózott jövedelembÅ‘l fizetjük, örökösödési (hagyatéki/halál) adót, ajándékozási adót fizetünk. Az már egyenesen felháborító, hogy a saját gyerekünknek nem adhatunk pénz, ajándékot, mert az után is adót kell fizetni. Elmennek a büdös ***-ba.

Most jön a számomra legdühítőbb aspektusa az adótörvénynek, hogy a munka ellen hat, és társadalom-, közösségromboló.

A mostani adó törvények közösség rombolók, mert: nem segíthetsz a saját szomszédodnak, rokonodnak, barátodnak – házfelújításban, kerti munkában (pl. szÅ‘lÅ‘ szüretelés)… mert ezt mind feketemunkaként bünteti a törvény. Fuck YOU!
A jó szándék csíráját is kiölik az emberekből. Ha segítesz valakinek abból szinte csak bajod lehet. (Csak az hibázik aki dolgozik.) A másik hogy ha saját rokonodnál, barátodnál szeretnéd tölteni az hétvégét, összejönni kikapcsolódni, akkor üdülési adót kell fizetned. (de ha már csak élsz valahol, akkor ingatlanadót kell fizetned)

Az állandóan emlegetett GDP pedig teljesen megtévesztÅ‘, és nem méri a gazdaság igazi állapotát, itt van erre egy példa: ha Józsi bácsi a disznóját a kertben megöli, feldolgozza és otthon megeszi, az nem növeli a GDP-t, ha viszont eladja egy boltnak, az növeli, ha azt egy feldolgozó üzemen végigmegy az is növeli, ha ezek után Józsi bácsi egy étteremben eszi meg a saját disznójából készített ételt, az is növeli a GDP-t…

Az adó törvényeink a munka ellen hatnak: Ez több részbÅ‘l tevÅ‘dik össze, egyrészt a kapzsi állam minden tevékenységbÅ‘l le akarja húzni a bÅ‘rt, ezért mindenrÅ‘l rendkívül sok papírmunkát kér, másrészt rendkívül nagy az elvonás. így nem hogy kevés marad, néha rosszabbul járunk mintha nem csináltunk volna semmit. Például, ha én be akarok csavarni egy kilazult csavart, összeragasztani egy széket, nagyon egyszerű, de hasznos dolgokat (esetleg valami kompenzációt is szeretnék kapni érte), akkor nagyságrendekkel több papírt kell kitölteni, hogy legális legyen. (vállalkozói igazolvány kiváltása/cég alapítás – erkölcsi bizonyítvány igénylése, földhivatali papírok beszerzése, adóbevallás, számla kiállítás… esetleg telephely engedély, egyéb igazolások engedélyköteles tevékenységekhez) Maga az ügyintézés jóval több idÅ‘t (és pénzt) emészt fel, mint a munka elvégzése, már attól elmegy a kedve a legtöbb embernek a munkától. De tegyük fel, hogy elég kitartó vagy és kiváltod a vállalkozóit, mert szeretnél dolgozni. Már csak az hogy te hajlandó vagy önállóan dolgozni, pénzbe kerül. Ennyi ügyintézéssel akár a segélyért is állhatnál sorba, kevesebb vele a baj. De ez még csak a jéghegy csúcsa. Amint kiváltottad az engedélyt, hogy te dolgozhatsz legálisan rögtön havonta a minimálbér kétszerese (hogy ez milyen természettudományos törvény alapján jött ki nekik azt már ne is kérdezd) után járulékokat kell befizetni attól függetlenül, hogy neked ténylegesen van-e munkád, és hogy fizetnek-e érte. Ez kb. havi 60 000 Ft, amit csak azért fizetsz, hogy te dolgozhass… (a bevétel után külön fizeted az adót), tehát ahhoz, hogy ezt ki is tudd fizetni ezen felül még adót is kell fizetned, így kijön, hogy (EVA-sként) havonta több mint 100 000 Ft-ról kell számlát adnod, ahhoz, hogy neked semmi se maradjon. Tehát neked évente több mint 1 millió forintot kell elvenned valakitÅ‘l, hogy abból neked semmi se maradjon. Vagyis valakiknek ténylegesen ki kell fizetniük neked 1 000 000 Ft-ot, neked mégse marad belÅ‘le semmi. Csak összehasonlításként, ha valakinek ennyi a nettó keresete, akkor már mindenféle támogatástól elesik… (márpedig valakinek kell lennie ekkora bevételének, hogy neked ki tudja fizetni, ami aztán az államhoz kerül adóként) (itt persze a nettó-bruttó bevétel számítása eltérÅ‘, tehát nem egy az egyes kizárásról van szó, de érdemes összehasonlítani).
Szóval az jön ki, hogy ha csak kicsit szeretnél valami hasznosat tenni, akkor dögölj meg, mert több adót (+járulékot) kell fizetni, mint amekkora bevételed lesz, tehát nem hogy pénzhez tudsz munkával jutni, hanem adósságot halmozol fel (amíg adósságod van addig meg se tudod szüntetni a vállalkozásodat, vagyis minden hónapban újabb terhek szakadnak rád, csak azért mert rendes ember akartál lenni). Akkor még is milyen munka becsületéről, munkahely teremtéséről, kis és középvállalkozások helyzetbe hozataláról beszélünk? Már azt is túlzott tehernek tartom, hogy 50%-nál nagyobb az elvonás (30% EVA+25% ÁFA), de az még valahol igazságos, de az hogy akkor is fizetni kelljen amikor az embernek nincs is bevétele, az egyenesen felháborító. És ha ez nem akkor nem tudom mi hat a munkavállalás ellen. Hol van a Minden munkát, a kicsit is meg kell becsülni?

Na most ezek után nem csoda, ha nem vagyunk versenyképesek (külföldön alacsonyabb adóterheket viselőkkel szemben)

Egyébként a cigányok nagy része kényszerből él segélyen, és/vagy mert (okosan) felismerték, hogy többe kerülne nekik, ha dolgoznának, mintha nem. (Adó optimalizációt hajtottak végre.) Ez NEM cigány kérdés, hanem ADÓ kérdés! (a segélyezési rendszer ezen még jobban ront, itt arról még nincs is igazán szó)
És mindazoknak a f*szoknak akiket hallottam nyilatkozni, hogy “a szociális támogatási rendszert nem lehet az adórendszerrel keverni, ezeknek különállónak kell lenni” üzenem, hogy végre húzzák ki a fejüket a s**gükbÅ‘l, mert ez nem igaz. Erre példa az amerikai (családi) adórendszer. Csak azért mer Å‘k még nem láttak ilyet, tájékozatlanok azért még nem lehetetlen.

Ezt a fellángolásomat egy külföldi humorista (Doug Stanhope) darabjával zárnám az öngondoskodásról. Gondolom majdnem mindenki ismeri a “A jó segítÅ‘ nem halat ad, hanem halászni tanít” című történetet. („Ne halat adj az éhezÅ‘nek, tanítsd meg halászni”, “Adj halat az éhezÅ‘nek, és aznap megmented a haláltól. Tanítsd meg halászni. Örök életre jóllakott lesz, és sem Å‘, sem családja nem szenved majd hiányt.”)

“Ha egy embernek halat adsz, akkor egy napig tud enni, de ha megtanítod halászni…
akkor halaszati engedélyre van szüksége, de nincs elég pénze, ezért munkát kell szereznie, be kell kerülnie a társadalombiztosítási rendszerbe, és adót kell fizetnie. Aztán auditálni kell a szerencsétlent, mert nem elég jó matekból, beállít hozzá az APEH és elviszi minden cuccát […] és minden árverésre kerül, míg a bizonyítás kényszere rajta van, mert elfelejtette a maradékot továbbvinni összeadásnál. Mert csak arra gondolt, hogy megegyen egy rohadt halat! És még meg se tudja fÅ‘zni a halat, mert engedély kellene nyílt láng használatához! Aztán az ANTSZ is elkezd kérdezÅ‘sködni, hogy hova fogod dobni a pikkelyeket és a beleket, -ez nem egy egészségügyileg engedélyezett környezet…”